„MÁIG KÉZZEL CÍMZEM MEG A BORÍTÉKOKAT” - EGY CSÉSZE KÁVÉ Gönczi Dorkával

Magyar nyelv és irodalom szakos középiskolai tanárként végzett, mediátornak és coachnak képezte magát tovább, végül Válótársas című darabjával robbant be a köztudatba Gönczi Dorka. A postások körében különösen népszerű alkotó, a Munkatársas című darabján számos postás rendezvényen derülhettek a munkatársak.

Mint párkapcsolati mediátor ismerhetnek téged a legtöbben, azonban a pályád elején még tanárnak készültél, de voltál titkárságvezető, dolgoztál telekommunikációban, sőt a Malévnél piackutató-marketinges pozíciót is betöltöttél. Hogyan jutottál el odáig, hogy párkapcsolati szakértő lettél?

Eredetileg magyar nyelv és irodalom szakos középiskolai tanár vagyok, így a kommunikáció központi szerepet játszott mindig. Ezt követően minden munkámnak ez volt a lételeme, és a konfliktusok „békés” megoldása nagyon érdekelt. Talán a Magyar Rádióban végzett munkám során teljesedett ki az a jelenlegi énem és életem, amely hihetetlenül sokat ad reményeim szerint nemcsak nekem, hanem másoknak is. Az ember sokszor kerül olyan helyzetbe az élete során, amiben elakadások vannak, és ezeket meg kell oldani. Sokak számára ilyen egy válás. 2009-ben arra jöttem rá, hogy mivel a saját válásom viszonylag gyorsan, közös megállapodással sikerült, akkor valószínűleg másoknak is tudok mutatni egyfajta utat, és elkezdtem a mediátorszakmát kitanulni, megismerni a különböző eszközöket ahhoz, hogy emberek érdemi kommunikációját tudjam segíteni a konfliktushelyzetekben. Mára már a mediátori munka nagyon sokrétű tud lenni, hiszen ma már munkahelyi konfliktusok megoldásához is hívják az ilyen szakembereket.

A kommunikáció fontosságát többször is kiemeled, de számodra mit jelent pontosan a helyes kommunikáció?
Számomra az igazán jó, érdemi kommunikáció a helyes. Hiszek az asszertív kommunikációban, örülök, amikor egy-egy mediációs tárgyalás során pici eredmények születnek, mert ez lesz az az alap, amelyre ráépíthető egy újfajta kommunikáció.

Több ízben is foglalkoztok pároddal, Varga Zsolttal az emberi kapcsolatok, emberi „játszmák” színpadra vitelével. Hogyan jött számotokra ez a fajta kezdeményezés, amely mára igencsak kinőtte magát?
Fontos, hogy párkapcsolati téma kapcsán nem egyedül mediálok, mert én nőként biztos, hogy nem tudok férfifejjel gondolkodni, ezért azt találtuk ki a párommal, Varga Zsolttal, aki szintén mediátor és kommunikációs szakértő, hogy mi együtt végezzük ezt a munkát, mert ez jobban segíti a kommunikációt, és így egyik fél sem érzi, hogy a másik irányába elbillent volna a nemi egyensúly. 2009–2018 között végzett munkánk tapasztalatait, mediációs történeteit megpróbáltuk egy kis jubileumi keretbe foglalni. Nem akartunk könyvet kiadni vagy szakmai folyóiratokban publikálni. Megpróbáltuk színpadra vinni azokat az eseteket, amelyeket ügyfeleinken keresztül megéltünk. Így jött létre Pokorny Lia és Schmied Zoltán színészekkel a Válótár-sas előadásunk, amely csak egyszeri alkalomra született, de úgy berobbantunk a színházi világba az ötlettel, hogy mára már közel kétszáz előadást tudhatunk a hátunk mögött.

Milyen a közös munka Zsolttal?
Egy pár és kollégák is vagyunk. Nem mondom, hogy nem kell, kellett idő és energia ahhoz, hogy megtapasztaljuk, hogy hogyan lehet határt húzni a mediálás és a magánélet között. Nálunk a közös munka legfontosabb alappillére, hogy nagyon különbözőek vagyunk, viszont ugyanazt gondoljuk az adott történetekről, így a mi erősségünk, hogy félszavakból, mozdulatokból vagy egy hanglejtésből is pontosan levesszük egymásról, hogy ki mire gondol, és hogy ezt hogyan tudjuk érdemben felhasználni az adott eset előrehaladásának az érdekében.

A Válótársas után megszületett a Munkatársas, amely a munkahelyi kapcsolatokkal foglalkozik. Számodra melyik téma jelent nagyobb kihívást?
Mindkettő, és imádom ezt is, azt is. Parádés társulattal dolgozunk, amely mindig újat és újat hoz ki egymásból, így minden egyes előadást egyedivé varázsolnak. A szituációs színházban mindig új csoda születik a színpadon különböző színészekkel, akikkel ez egy igazi csapatmunka. Azt tudom mondani, hogy ha ezt még életem végéig csinálhatom, akkor életem végéig csinálni is fogom.

A Munkatársasnál mi okozhatja számotokra a legnagyobb nehézségeket?
Talán az, hogy a színészeink egy percet nem dolgoztak például a Munka¬társas-előadások kapcsán multi- vagy kkv-környezetben. Amikor az előadást céghez visszük, mindig készülünk egy kisebbfajta lexikonnal vagy szótárral, hogy megismertessük velük az adott cégnek a profilját, sablonjait, és olyan apró részletekbe kell belemennünk, hogy mit jelent a szabadságtáblázat, hiszen nekik sosem volt ilyen. El kell magyarázni azt, hogy mit jelent adott esetben a postánál egy logisztikai vagy értékesítői működés, amelyekben nekik egy percig nem volt létezésük: mi lefordítjuk mediátorként nekik a szakzsargont, ők pedig megpróbálják eljátszani a jelenetekben, és improvizálni különböző konfliktusokat.

A Munkatársast több postás rendezvényen is előadtátok. Mi a benyomásod a postásközönségről?
Kiváló a humorérzékük. Minden egyes előadásunkra komolyan felkészülünk az adott terület profiljából, hogy a lehető leginkább személyre szabott legyen az előadás, és hogy pontosan betaláljunk azokkal a jelenetekkel, történetekkel, nevekkel és szakzsargonokkal, amelyekre a postás kollégák azonnal nevetéssel reagálnak. Már az első előadásunk után is azt éreztük, hogy hihetetlenül befogadóak a színházra, improvizációra, és rendkívül érzékenyen reagáló közönségre találtunk a postásokban. Egyszerre önkritikával és nyitott szívvel fogadják az összes olyan jelenetet is, amely egyébként valahol róluk is szól. Az külön nagy élmény, hogy mindig más igazgatóság előtt játszhatunk, így új és új területeket ismerhetünk meg mi is, és így mi lehetünk azok a „külsősök” a színészekkel együtt, akik talán a lehető legjobban értik a postások életét, problémáit.

Van valamilyen kötődésetek a postához, esetleg bármilyen élmény, amit megosztanál?
Budafokon éltem az egész életemet, így a gyerekkoromat végigkísérte az, hogy a posta egyik ikonikus helyszíne a városnak: az épület nagyon szép és pa¬tinás. Szeretek ide betérni, és mondhatom, hogy minden munkatárs segítőkész és nagyon kedves mind a mai napig. Az elmúlt napokban is beléptem a postára, és mivel ez egyben a gyerekkorom postája is, ezért pontosan emlékszem az akkori illatára, ha becsukom a szemem. Mindig kapok egy kedves mosolyt vagy olyan mondatot, amitől azt érzem, hogy Budafokon itthon vagyok.

Egyébként ti magatok jártok postára, igénybe vesztek postai szolgáltatásokat?
Sok ajánlott küldeményt adunk fel, és én szoktam kitölteni a hozzájuk tartozó feladóvevényt, amely nekem mindig rítus, mert olyan jó rátenni a borítékra a cégünk pecsétjét. Máig kézzel címzem meg a borítékokat. Mivel meglehetősen ritkán vagyunk otthon, ezért sok postai értesítő érkezik, és ezekért a küldeményekért bemegyünk a postára. Különböző folyamatoknak az evolúcióját és fejlődését is végigkövethettem. Sok csomagot adunk fel, ami ma már annyira érthető és egyben modern, hogy most már a 19 éves nagyfiam is előszeretettel használja a csomagfeladás funkciót. Egyébként kisgyermekként a Postás Pat volt az egyik kedvenc mesefigurája.

A jövőben esetleg tervezitek bővíteni a repertoárt a műsorok terén?
Egy jó éve dolgozunk egy előadáson, amelynek a címét most még nem árulhatom el, de egészen biztos vagyok abban, hogy a témát tekintve nagyon érdekes lesz. 2025 április-május környékén tervezzük a bemutatót, amelyre már most nagy erővel készülünk.