„SZERETNÉK JÓBAN LENNI A VILÁGGAL” - EGY CSÉSZE KÁVÉ CSONKA ANDRÁSSAL

„Az elhivatott, kötelességtudó emberek nagyon fontos oszlopai a Magyar Postának. Hajrá!" üzeni Csonka András, több rendezvényünk házigazdája a postásoknak. A színésszel felelevenítettünk pár Família Kft-s emléket, beszélgettünk gyerekkorról és pályakezdésről, valamint megtudtuk azt is, hogy harminc éve saját postafiókja van.

Amikor szóba került nálunk, hogy veled készítünk interjút, mindenki azt mondta, hogy „Ó, a Csonka Piciért odavagyok!” Szerinted mi a titka annak, hogy bármit csinálsz, szeretnek az emberek?
Semmi titok nincs benne: azt szoktam mondani, hogy jóban szeretnék lenni a világgal. Maximálisan tudok alkalmazkodni, megtalálom a hangot mindenkivel. Talán önvédelem is: akkor érzem jól magam, ha körülöttem is ezt érzik az emberek. Magam is irtózom attól, ha azt tapasztalom, hogy valaki allűröket vesz föl, azt gondolja magáról, hogy másképpen viselkedhet, legyen szó akár ismert emberről, akár civilről.

Műsorvezető, énekes és színész is vagy, rengeteg dolgot csinálsz. Melyiket szereted a legjobban?
Tulajdonképpen mindegyik egy tőről fakad, a színészetről. Gyerekkori álmom volt, hogy legyen egy poplemezem. Továbbra is örömmel megyek fellépésekre. A műsorvezetés a kereskedelmi tévézés hozadéka, amelyet szívesen próbáltam ki anno, és örülök, hogy még mindig felkérnek egy-egy műsor vezetésére. Megbecsülöm a helyzetemet, hogy tudják rólam, ki vagyok. Előfordulhat, hogy van, aki a Penny-reklámból, van, aki a TikTokról ismer. Szerintem ez nem baj, sőt, ha valaki valamilyen módon felfigyel rám, lehet, hogy emiatt eljön a színházba is megnézni.

Említetted a gyerekkorodat is. Édesapád, Csonka Endre is évtizedekig a Vidám Színpad színésze volt. Ez mennyire befolyásolta, hogy te is színészi pályára kerülj?
Gyermekkorom nagy részét színházi közegben töltöttem. Édesapám és köztem 50 év korkülönbség volt. Mire én elkezdtem színházban játszani, ő már visszavonult a szakmától. A foglalkozásával példát adott, ugyanakkor arra törekedtem és törekszem, hogy én másképpen csináljam a szakmát.

Emlékszel arra a pillanatra, amikor legelőször léptél színpadra a Nemzeti Színház stúdiósaként? Milyen érzés volt?
Elsőre nem vettek fel a Színház- és Filmművészeti Egyetemre. Ekkor ajánlották, hogy menjek a Nemzeti Színház stúdiójába. Ez nagyon jó ötletnek bizonyult, mert főiskolai szintű képzést adott. Napközben nagyon jó tanároktól tanultunk, este statisztáltunk a legnagyobb színészek között: Kállay Ferenc, Agárdi Gábor, Bessenyei, sajnos ők már nincsenek velünk. Úgy emlékszem, először a Titkos záradék című Moldova György-darabban dolgoztam. Fantasztikus volt! Két évig voltam stúdiós, utána kezdtem el a főiskolát.

A Família Kft.-sorozatból ismert meg téged a nagyközönség, a Pici becenevet is ott kaptad. Szerepeltél televíziós főzőversenyen, táncversenyen – ráadásul utóbbit meg is nyerted, és tudjuk, hogy rengeteg színházi darabban játszol. Van-e olyan dolog, ami még hiányzik az életedből?
A Família Kft.! Valóban kevesek mondhatják el magukról, hogy 24 év elteltével is valahogyan megtarthatják a sorozatbeli becenevüket. Ráadásul abban az időben még nem voltak kereskedelmi televíziók. Filmben még nem szerepeltem, szívesen kipróbálnám magamat.

A legtöbb postai rendezvényen elmondod, hogy a Postához több évtizede kötődsz. Megosztanád az olvasókkal, hogy pontosan hogyan?
Annak idején a Família Kft.-ben kiderült, hogy bizonyos levelek nem érkeztek meg hozzám, valahogy ott maradtak a sorozat szervezési osztályán. Aztán hetekkel később véletlenül előkerültek. Restelltem, hogy várattam a rajongókat. Azt nem szerettem volna, hogy bárki is rosszul ítéljen meg, hogy senkinek sem reagáltam. Akkor döntöttem úgy, hogy nyitok egy postafiókot. Születésem óta Krisztinavárosban lakom, így természetesen a Pauler utcai, Budapest 13 posta volt a kiszemelt jelöltem. 1993 óta, azaz 30 éve saját postafiókom van a postán.

2017-ben még szorosabbá vált a kapcsolatod a Postával, amikor a vállalati értékesítő gálának és a salesnapnak kerestünk arcot. Hogyan látod a résztvevőket, az értékesítőket, általában mi a véleményed a postásokról?
Mindig nagyon helyesek, mindig nagyon jó hangulatot tudunk teremteni közösen. Tudom, hogy rengeteget dolgoznak, tudom, hogy számos olyan feladat van a postákon, amelyek nem feltétlenül klasszikus postai feladatnak tekinthetők. Azt gondolom, hogy abban a helyzetben és abban a versenyben, amelybe belekényszerülnek, nagyon jól helytállnak.

Emlékszem, hogy a világnapi roadshow egyik állomásán azt mondtad, olyan megható, amikor látod azokat a megilletődött arcokat, amikor fel kell jönni a színpadra és át kell venni egy díjat.
Az elhivatott, kötelességtudó emberek nagyon fontos oszlopai a Magyar Postának. A vállalat részéről nagyon fontos gesztus, hogy megünneplünk valakit, aki megérdemli. Egy jó teljesítményt, egy sikeresebb kezdeményezést is lehet és kell is ünnepelni. Nekem ez a mániám. Azok az élmények, amelyeket kapnak, ráadásul a társaik előtt, hiszem, hogy hosszú távon érzelmileg feltöltik őket.

Tavaly a sárkányhajóversenyen is debütáltál mint sztárfellépő. Nagyon klassz műsort hoztál. Hogyan látod, a postásokat mennyire könnyű megmozdítani?
Mindig benne vannak a buliban. Úgy láttam, hogy nagyon jól érezték magukat, jó energiákat közvetítettek felém, és azt gondolom, hogy talán én is feléjük.

Rengeteg dolgot csinálsz, mivel kapcsolódsz ki?
Régóta vallom, hogy az élményeket nem vehetik el tőled: így utazni szeretek, amikor időm engedni. Ugyanakkor nagyon szeretek egyedül otthon lenni.

Miben láthat mostanában a közönség?
A Játékszínben és a Veres1 Színházban több darabban is játszom: Aranylakodalom, Legénybúcsú, Nagyvárosi fények, Hatan pizsamában. Illetve a Madách színházban a Jézus Krisztus Szupersztárban én vagyok Heródes.

Mit üzensz a postásoknak?
Hogy hajrá! Nagyon szeretném, hogy azokon a helyeken, ahol eddig találkoztunk, találkozzunk ugyanott újra. A Postáról egyébként Siménfalvy Sándor, drága kollégám jut még az eszembe. Ő volt az arca az irányítószám bevezetésének. Milyen édes volt az a bácsi, milyen jó volt az a reklám!