„A POSTÁS KÖZÖSSÉG RÉSZE AKAROK LENNI” - EGY CSÉSZE KÁVÉ LIPTAI CLAUDIÁVAL

A Színház- és Filmművészeti Főiskola elvégzése után a Vígszínház tagja volt Liptai Klaudia, majd a kereskedelmi tévéhez szegődött, és több, mint húsz évig szinte csak a képernyőn volt látható. Egymást érték a sikeres showműsorai, és a reggeli Mokka, amelynek Havas Henrikkel együtt volt a műsorvezetője, bekerült a tévézés történelmébe. Évek óta háziasszonya a Magyar Posta rendezvényeinek is, így szoros a kapcsolata a postásokkal.

Színházi, tévé- és szinkronszínészként, műsorvezetőként és show-műsorok zsűritagjaként egyaránt ismert vagy. Melyik minőségedben érzed magad a legjobban?
Éppen abban, amelyben vagyok. Szerintem ez egy jó tulajdonság, hogy az ember nem mindig valami másra vágyakozik. Ha színésznőként állok a színpadon, akkor annak örülök a legjobban, ha egy postai rendezvény háziasszonya lehetek, akkor annak. Valószínűleg ez a személyiségemnek és a sikeremnek a titka, hogy akkor és ott mindent beleteszek.

Majdnem húsz évig nélkülözted a színházat egy-egy szerepet leszámítva, és a tévé felé fordultál. Tavaly viszont több színházi premiered is volt. Milyen érzés visszatérni újra a színpadra, ráadásul ennyi darabban egyszerre?
Úgy látom, hogy ez egy sorsszerű dolog, így kellett lennie. Színházi színész a szakmám, erről van papírom. A televíziózás volt az oka, hogy egy szerepet leszámítva nem játszottam színpadon, amit egyáltalán nem bántam, de amikor visszatértem, akkor éreztem, hogy mennyire fontos a számomra. A lelkemnek egy olyan részében volt, amelyet időlegesen bezártam egy fiókba. Most rendkívül hálás dolog ilyen sokat és ennyiféle szerepben színpadon lenni.

A mostani darabokban nagyon különböző karaktereket formálsz meg színpadon. Melyikben érzed magadat a legjobban?
Olyanok, mint a gyerekeim, nem lehet választani közülük. Nem kérdés, hogy van, amelyikben csillogóbbnak érzem magamat, de abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy minden szerepemben érzem a nézők szeretetét.

Van egyébként színpadi szerepálmod?
Soha nem volt. Ez olyan kérdés, hogy „mi a kedvenc ételed?”… nincsen. Mindenevő vagyok, és ez így van a színházi szerepekkel is. Olyan szerepek találtak meg, amelyek zseniálisak. Az újak közül a Hölgyválasz egy ősbemutató, a Francia rúdugrás pedig egy egészen elképesztő élmény a nézők számára.

Tavaly indult útjára az önéletrajzi darabod, a Clauságok, amelyben az életedet kendőzetlenül mutatod be a nagyközönségnek.
Nekem a kitárulkozás megy a legkönnyebben, illetve az őszinteség. Nem is tudnék másmilyen lenni. Inkább az volt a nehéz, hogy elhiggyem, hogy erre kíváncsiak mások is. Sokan biztattak a barátaim közül, hogy ez jó lesz, de egészen addig nem hittem el, ameddig le nem ment az első előadás.
Úgy érzem, kutya kötelességem egyfajta vezető szerepet vállalni ebben a szakmában, hogy elmondjam a gyengeségeimet, beismerjem a hibáimat, vagy elmondjam, hogy valamiben nem vagyok jó. Szerencsém van, mert jó humorom van, aminek segítségével nem alpárian, hanem jó formába öntve tudom átadni ezeket a közönségnek. Ráadásul itt a színpadon énekelek is, ami tulajdonképpen eddig kimaradt az életemből.

Tavaly nyáron forgattál egy társkereső realityt. Milyen volt ez az új kihívás? Hiszen ilyen jellegű műsort még nem vezettél, sőt talán idegennek is vélik ezt a műfajt a személyiségedtől.
Pont ez volt a lényege, hogy csi¬náljak valami olyat is, amit eddig nem csináltam. Imádok új dolgokat kipróbálni. Ráadásul egy idegen országban dolgoztam több mint egy hónapig. Egyébként minden munka kihívás, így ez is az volt. Minden színházi előadás vagy tévés munka előtt is izgulok, mert olyan vagyok, hogy minden munka előtt újra tanulok „beszélni-járni”.

A sok munka mellett mi az, ami kikapcsol?
Az utazás. Tulajdonképpen utazástól utazásig élem az életemet. Amire már nagyon korán rájöttem, az az, hogy az utazás alatt gyűjtött élményeket visszük magunkkal tovább. Emiatt is nagyon várom a tavaszt, hogy kiszabaduljak a természetbe, sétáljak nagyokat és új élményeket gyűjtsek.

Szoros kötődésed van a postásokhoz, a postások világához, hiszen több rendezvénynek is te vagy a házias¬szonya. Mindig nagyon nagy tiszte¬lettel beszélsz a díjazottjainkról, főleg a jubileumi elismerésben részesülő kollegáinkról, amit néha te magad is megkönnyezel. Mi a véleményed a postai közösségről?
Számomra a postás dolgozók lojalitása a legfontosabb, hiszen én magam is egy lojális ember vagyok. Emiatt előfordul, hogy nem jól döntök, mert nem a saját érdekeimet nézem, hanem a helyzet és más emberek iránt érzett lojalitás befolyásolja a döntéseimet.
Mivel visszatérő házigazdája vagyok a postás rendezvényeknek, ezért a felelősségérzetem is sokkal nagyobb, hogy jól csináljam, tudjak valami újat nyújtani. Jó érzés, amikor én magam is felismerek olyanokat, akik egyik évben még csak a vendégek között voltak, de a következő évben már díjazottként hívhatom fel őket a színpadra. Nem mindig a prémium a lényeg, hanem az, hogy a dolgozónak azt mondják, hogy fontos vagy, fontos az, hogy itt dolgozol, és nélküled nem lenne ugyanaz a hely. Ezt érzem a postánál, hiszen a vezetők is olyan szépen tudnak beszélni a munkatársaikról, ami nagyon sokat számít az ott ülőknek.
Jó érzés, hogy a területi igazgatóságokra évek óta visszatérek, és már ismerősként fogadnak, amikor mondok valamit előző évről, és bólogatnak, mosolyognak. Évek alatt kialakult a kötődésem a postához, mert nem távolságot tartok és nem csak megoldom a feladatot, hanem a postás közösség része akarok lenni.